D.
Trump legújabb ötlete, hogy a csatahajókat vissza kellene állítani az amerikai
haditengerészet kötelékébe. Elsőre blődnek tűnhet az ötlet, de valójában
lehet-e létalapja ennek? Milyen okok miatt lettek kivonva ezek a hatalmas
hajók? Mi szerepük lehetne ma? Mit kellene átalakítani rajtuk? A következőkben
ezt járjuk végig:
A
– Tévhitek a csatahajókról!
B
– Mi lehetne a szerepe a flottában?
C
– Milyen lenne egy modern csatahajó?
A – Tévhitek a csatahajókról!
1- A
csatahajók védtelenek a légierővel szemben!
Valójában
a történelemben sokkal több anyahajó
pusztult el légitámadásban, mint csatahajó, ennek az egyik fő oka, hogy a
korszerű gyors csatahajók nagyon jól bírták a torpedók és légibombák találatát.
Természetesen ez alól voltak kivételek is (az olasz hajókra mindez nem igaz).
Ráadásul a csatahajók utólag is felszerelhetőek
MINDEN olyan légvédelmi eszközzel, amivel a legújabb cirkálók rendelkeznek.
Valójában a csatahajók nyílt tengeri csatában egy meglepetésszerű ellenséges
légitámadást nagyobb eséllyel vészelnének át, mint az anyahajók.
2 - A
csatahajók lassúak!
Ez
talán a legnagyobb téveszme. A gyors csatahajók (pl a BB-61 USS Iowa) 60 km/h feletti sebességre képesek,
amellyel a legtöbb anyahajót (USS Gerald R. Ford) és a korszerű cirkálók jelentős
részét (Ticonderoga-osztály) is
lehagyják. Mindemellett hatótávolságuk is kiemelkedően nagy, a hideg háború
és az öbölháború alatt is gyakran a csatahajókból töltötték újra a rombolók és
cirkálók üzemanyag- és ellátmánykészleteit.
3 - A
páncélzatuk ma már nem jó semmire!
Ez
szintén téveszme, a csatahajók 250-350 mm vastag, különleges, a harckocsikénál
keményebb oldalpáncélját a mai
hajóelleni rakéták döntő többsége egyszerűen nem képes áttörni, akár többszöri
találattal sem, a harckocsik elleni páncéltörő rakéták pedig nem okoznának elég
kárt a hajó belsejében. Ez alól csak néhány olyan rakéta a kivétel, mint az
SS-N-22. Kiemelendő azonban, hogy egy ilyen találat a szokatlanul erős
rekeszfalak miatt nem lennének végzetesek feltétlenül a hajóra, ellenben az anyahajókat egyetlen ilyen találat is
menthetetlenül a tenger fenekére küldené. Ez az aknákkal és torpedókkal
szembeni védettségre is igaz, hiszen a csatahajók víz alatti része is több
rétegű burkolatot kapott és különleges rekeszbeosztású, hogy a robbanási
hullámokat a szerkezet elviselje.
4 – A csatahajók
nem váltak be a világháborúban!
Az
igazság az, hogy a háborúban nagymértékben befolyásolták a harcok kimenetelét a
csatahajók. Nem csak a frontális csatákban, de a konvojok elleni rohamokban
(Tipitz), a partraszállások támogatásában, és az ellenség fő erőinek
lekötésében is kiemelt szerepük volt.
A
csatahajókkal szembeni negatív szemlélet valójában a ritka kivételek
hírhedtségéből fakadnak, mint Pearl Harbor, az angol déli flottilla pusztulása
és a Jamató esete. A valóságban a csatahajók viszonylag kis veszteségekkel,
nagy hatásossággal harcolták végig a háborút, azonban a korabeli propaganda (és
így a fennmaradt film híradós felvételek) a repülőgépeket előnyben részesítettek
és ebből elég torz módon képeződött le a valóság.
5 - A
csatahajók könnyű célpontok ma már!
Tulajdonképpen
egy csatahajó páncélozatlan részei is erősebb szerkezetűek, mint a korszerű cirkálók
és rombolók, vagy akár anyahajók felépítménye, így ez az állítás blődség.
Különösen, mivel a Crossroads teszt során több csatahajót atomrobbantásnak
tettek ki. Sem a hajók alatt, sem azok felett, sem a közvetlenül mellettük
robbanó atombombák nem tették tönkre a hajókat és a sérüléseket egy legénység
könnyen kezelni tudta volna. Sok esetben egyébként teljesen harcképes állapotban maradtak a csatahajók a párszáz méterre
tőlük felrobbantott hidrogén és atombombák ellenére.
6 - A
csatahajók fenntartása drága!
Ez
igaz, csak épp az összes hadihajóra igaz
ez. A valóságban az Iowa-k működtetése a kilencvenes évek elején nem haladta meg jelentősen a
Ticonderoga-osztályú cirkálók költségeit,
miközben a harcértéke jelentősen meghaladta azt. Egy part menti város bombázása
csatahajóval töredéke annyiba került, mint a légibombázás. Érteni kell, hogy a tengerpart (ami az USA célországainak
jelentős részénél eléggé lefedi a „lényeget”) bombázása lényegesen olcsóbb a 400 $-ba kerülő ágyúlövedékkel, mint a
100 milliós gépekről ledobott 1 milliós bombákkal, vagy a cirkálók 2
milliós rakétáival. A mélységi célpontok elleni akciókban is olcsóbb volt a
csatahajóról indítani Tomahawk cirkálórakétát, mint B-52-ről. Ráadásul ha a
csatahajó lövi a földi célpontokat, akkor az anyahajó harci repülői ez alól
tehermentesülnek, így jobban koncentrálhatnak az ellenség légierejére és
hátországára, tehát az bevetett anyahajó
harcértékét is növeli a csatahajó.
7 – A
csatahajók fegyverzete semmire sem jó 1945 óta!
Valójában a hidegháborúban sikeresek
voltak a csatahajók. Az US NAVY
csatahajói képesek voltak a koreai háborúban géppuskafészek méretű célokat
kilőni, Vietnámban felszámolták pár nap alatt a Ho-shi-min ösvényt egy, a
tengerhez közeli szakaszán, amit éveken át hiába szórt éjjel-nappal napalmmal
az USAF. A hidegháború második felében a New Jersey pár sorozattal
megsemmisítette a szír légvédelmet és a tüzérség javát a Golán fennsíknál,
miután ezzel a légierő felsült. Líbiában is jelentős szerepük volt.
Emellett
a francia Jean Bart részt vett a szuezi harcokban, azonban a francia
tengeren-túli hatalom csökkenése miatt a felújítás elmaradt. Az angol
csatahajókat kiképzésre használták, illetve Hong-Kong visszafoglalásában részt
vettek, de a gépészeti részük (nem kis részint a sietős gyártás miatt) idő
előtt elkopott és felújítás helyett lebontották őket.
Jó-jó, de csak
okkal dobták ki a csatahajókat a világháború után !!!!!!!
Valójában az angolok rongyosra
használták a hajóikat, a
hajóállományuk közel kétharmada elsüllyedt, vagy a tervezett élettartalma alatt
elvárt teljesítmény többszörösét tette meg a Csendes Óceán harcai vagy épp az
U-bootok kergetése közben és gyakorlatilag újjá kellett volna építeni gépészeti
részeiket. A HMS Vaungardot pedig 1960-ig használták, amikor pedig azért vonták
ki, mert az angol nagyhatalmi státusz megszűnt. A franciák elvesztették világhatalmi státuszukat, ezért a teljes
flottát jelentősen leépítették, a Jean Bart így is részt vett több háborúban, egyszerűen
széthasználták a tesztek során. A
szovjetek soha nem is rendelkezetek modern csatahajókkal, a japánok és
németek pedig háborús vesztesként nyilvánvalóan nem tarthatták meg azokat. Az
USA pedig NEM vonta ki csatahajóit. a négy Iowa osztályú hajó részt vett a
koreai, vietnámi, szíriai, líbiai és iraki harcokban is 1950 és 1991 között.
Azt
is érteni, kell, hogy az ’50-es években senki nem számolt hagyományos
harcokkal, a jövő háborúit egyszerű légi harcok során végzett szőnyeg-atombombázásnak képzelték el, így a csatahajók mellett a harckocsi
programokat is jegelték (a NATO nem rendelkezett a T-54 elleni reális
ellenponttal 1960-ig, amikor elkezdtek megjelenni az olyan járművek, mint a
Leopard, az M60 és a Chieftain).
Emellett
a repülőgépipar lobbiereje ekkor
brutálisan nagy volt és sok esetben a repülőgyárak kilóra megvették a
döntéshozókat, amikor határozni kellett a befektetésekről, pont ezért készült
ebben az időszakban olyan sok, értelmetlen és repülni alig képes
repülőgépszörny. Így az „anyahajók győzelme” NEM katonai, hanem KIZÁRÓLAG politikai kérdés volt. Egyébként a
korra ez általánosan jellemző volt és a rengeteg bukott, a harci alkalmazásra
teljesen alkalmatlan eszközök garmadája lett CSAK ÉS KIZÁRÓLAG azért kifejlesztve,
mert 1-1 gyár jól feküdt valamelyik döntéshozónak a GAR rakétától a Bristol 188-on
át (amin azért a Yak-38 és a F-102 is túltett) a Scorpion páncélvadászon
keresztül a Pz68-ig. Persze ez nem
jelenti azt, hogy a csatahajókat amúgy nem szerelték volna le, csak éppen ezt
nem tudhatjuk, mert nem a harcászati szempontok döntöttek végül.
Végül
hozzá kell tenni, hogy a háború előtti
útkeresés jegyében elég rosszul sikerült kísérleti csatahajók is készültek,
(a South Dakota és a Littorio kiváló példa) ezeket persze hamar leszerelték,
ami nagyban hozzájárult a csatahajók gyors fogyatkozáshoz, hiszen pont a
legújabb típusok voltak a leggázabbak több ország esetében. De alapvetően a
csatahajók pont azért koptak ki, mert beálltak és széthasználták őket.
B – Mi lehetne a szerepe a flottában?
Mi lehetne a szerepe egy csatahajónak
ma?
Egyszerű:
ami a Kirov csatacirkálónak is az orosz tengerészetben, csak ennek még olyan páncélja
is lenne, ami a mai tengerészeti fegyverek kb. 70%-a ellen véd és a
nehézlövegekkel hatalmas pusztítást tud okozni
parmentén (ez rakéta póthajtásos gránáttal 200 km-t is jelenthet!). Ki
kell ebben emelni azt is, hogy még
mindig olcsóbb lenne az USA meglévő Iowa hajóit felújítani, mint új
csatacirkálókat kifejleszteni és építeni.
C – Hogyan
kellene egy modern csatahajó fegyverzetének kinéznie?
1) 6 db nagy
űrméretű csatahajólöveg két toronyban.
Ezekkel a hajó kifejezetten olcsó rombolólövedékkel is nagy pusztítást végezhet
és hatásos (40m CEP, a cirkálórakétákkal egyenértékű pontosság!) támogatást
nyújthat partraszálláskor. Ez a modern, rakétapóthajtásos technológiákkal
könnyen növelhető akár 200km hatótávig, ami különösen a csendes óceáni és
közel-keleti területeken döntő tűzerő lenne. Ezáltal a csatahajó úgy lenne
képes több száz tonna lőszert célba juttatni, hogy annak költsége töredéke
lenne egy anyahajó azonos bevetésének.
2) A hátsó torony eltávolítása után, annak helyére (akár
a páncél alap megtartásával!) VLS
blokkokban nagyszámú (akár 100+)
rakéta elhelyezése indokolt. Ez
egyben a misszióhoz igazított fegyverzetösszetételt is lehetővé teszi, hiszen a
szabványosság miatt a következő eszközök bevetésére alkalmas:
- RIM-66M Közepes hatótávolságú légvédelmi rakéta
- RIM-161 Ballisztikus fegyverek elleni, nagy hatótávolságú légvédelmi rakéta
- RIM-162 ESSM légvédelmi rakéta
- RUM-139 Tengeralattjárók elleni rakéta
- RIM-174A nagy távolságú légvédelmi rakéta
- BGM-109 Tomahawk cirkálórakéta
A
hajó gépháza felett a meglévő vegyes Tomahawk-Harpoon indítóállványok helyett
ezután itt csak a Harpoon fegyverzet maradna, amelynek számát lényegesen
növelni lehete, 32-re.
Összesen
tehát a 100-120 + 32 irányított
rakétafegyver jelentős légvédelmi és tengeralattjáró-elhárító kapacitással
ruházná fel a hajót, továbbá a szárazföldi csapásmérés lehetőségei jelentősen
bővülnének, pusztán ez a Kirov csatacirkálókat elérő kapacitást tenne lehetővé
az egyéb előnyök mellett..
4) A hajó légvédelmét jelenleg 4db Phalanx CIWS alkotja, ezt tehát jelentősen bővítené a Standrard
rakéták jelenléte, valamint a korszerű manőverező, tengerszinten haladó
hajó-elleni rakéták terjedése miatt a RAM rendszer telepítése is elképzelhető
lenne. A elektronikai elemek számára szükséges hely többszöröse is rendelkezésre
áll a hajón.
5) A hajó hátulsó taktusában felszabaduló hely lehetővé
tenné a korábbi 3 helikopter és/vagy 9 UAV-ból álló felszerelés jelentős
bővítését. A lövegtorony eltávolítása után a tatt "lecsupaszításával"
a rendelkezésre álló terület triplájára növelhető, ezért jelentős számú (12+) felfegyverzett drón (UCAV) és 3-6
helikopter légi egysége elhelyezhetővé válik. Ezek pontos típus
összetételét a mindenkori bevetés követelményeihez lehet igazítani. Ebben a
futó, helyből felszálló UCAV fejlesztések is előrelépést jelenthetnek. Ezáltal
a hajó kisebb hordozóvá válna, amelyen akár (a hátsó torony eltávolítása révén)
rövid a faron kismértékben túlnyúló leszállópálya épülhetne VTOL repülőgépek
számára, valamint bizonyos UAV-t indítására. Ilyen átalakításra számos sikeres
példa volt a történelemben.
6) A hajó egyéb fegyverzete is bővíthető, bőséges hely
van torpedók, kisebb ágyúk, gépágyúk számára, főleg ha a régi 5"-es ágyúk
helyett, szóba jöhet akár a korszerű tengerészeti gyorstüzelő lövegek
telepítése is.
Mivel
a hajó páncélzata ma is kielégítő, e
téren változtatás nem szükséges. A 307 mm vastag oldalpáncélt a kurrens
hajóelhárító rakéták nem képesek áttörni, a hajóban jelentős kárt nem
okoznának. Az olyan, tetemes kinetikus erővel becsapódó lövedékek, mint az
SS-N-22 a páncélzat bizonyos részeit áttörhetik, azonban a hajó szerkezete így
is lényegesen jobban ellenállna egy robbanásnak, mint a legtöbb kurrens
páncélozatlan hajó, ide értve az anyahajókat is. Akna- és torpedóvégzettsége
mai viszonylatban is kiemelkedő.
A
hajó legjelentősebb hiányossága ma az elavult hajtóműben kereshető, bár a hajó
a tévhitekkel ellentétben gyors (33
csomó = 61 km/h), de üzeme gazdaságtalan
mivel nagy élőerőt igényel a működtetés. Ennek megoldására számos lehetőség
van, a szükséges teljesítménykategóriában a katonai és a civil iparból
egyaránt. Az US NAVY által használt gázturbinák megfelelő átalakítással a
gőzturbinák helyére integrálhatóak, a kazántér pedig felszabadul egyéb funkciókra, így akár további helikopterek, UAV-k
vagy rakétafegyverzet lenne elhelyezhető itt, vagy akár irányítóközpont,
elektronikai hadviselést szolgáló rendszerek, továbbá akár mobil kórház is.
Ezek akár moduláris rendszerben, cserélhető konténerekben is kialakíthatóak
lennének. Természetesen a hajó felszabaduló tereiben kisebb partraszálló
csónakok és tengerészgyalogos egységek is szállíthatóak lennének. Kiemelendő,
hogy a várhatóan jelentős tömegcsökkenés miatt a hajó sebessége kismértékben
nőhet is.
Összességében
a hajók átalakítása bár tetemes költséget emésztene fel, nagy harcértékű, a
világ "forró pontjain" jól használható hajó alakulna ki amely:
a) - Védett számos hajó elleni
fegyvertől, amely a páncélozatlan egységek számára végzetesek lennének,
amely különösen a tengerpart-közeli bevetéseknél döntő lehet..
b) - Fegyverzete alkalmas a partraszállások tűztámogatására,
valamint az ellenség hátországának
támadására nagy pontossággal és az anyahajóknál nagyobb
költséghatékonysággal.
c) - A hordozott eszközök (UCAV, helikopter, motorcsónakok) alkalmas a nagyléptékű felderítésre és kiemelt célok
megsemmisítésére.
d) - Hatalmas raktározási képességei miatt logisztikai támogatást tud nyújtani a flotta többi
egységének(üzemanyag, lőszer, ellátmány...), kórház és vezénylési központ
működhet rajta, miközben sebessége révén a rombolókkal és cirkálókkal is lépést
tud tartani.
f) - Jelentős légvédelmi
kapacitásai miatt kiegészíthetné az anyahajók szerepét, különösen a
kismagasságban többszörös hangsebességgel, kitérő manővereket végezve haladó
modern hajók elleni rakétákkal szemben.
g) - Adottságaival tehát nagymértékben megnövelné a flotta tűzerejét, szélesítené
annak profilját. A csatahajók azonban NEM
az anyahajók helyét vennék át, hanem azokkal kölcsönösen támogatnák
egymást, a cirkálok és az anyahajók közötti űrt kitöltve.
A
csatahajókkal kapcsolatos tévhitekről angolul értők számára remek összeállítás
található itt:
https://www.youtube.com/watch?v=QR9xDHQX0AU
