Minden idők legnagyobb hatású harckocsija kétségtelenül a T-54/55 széria, nem csak a legyártott mennyiség, a számtalan alkalmazó hadsereg, vagy azon háborúk hosszú sora miatt, amelyben használták. Nincs még egy jármű amely annyi országban ilyen sokig jelentette volna a haderő gerincét, amelyhez ennyi ikonikus fotó, videó és esemény kötődne. E sorozatban 3 részben mindent megtudhatsz amit akartál, és azt is amit nem akartál tudni róla.
3. rész: Ki kellett-e
dobni a Magyar T-55 harckocsikat? Tragédia 3 felvonásban
A T-55 sorozet ebben a részében (szarkazmust bőven alkalmazva) kívánom bemutatni a harckocsik magyar vonatkozásait, üzemeltetésük körülményeit és eszetlen szétdarabolásuk körülményeit. Végül egy "mi lett volna ha" fejezetben bemutatom hogyan is alakulhatott volna a járművek sorsa, ha egy döglött hintalónál kicsit is értelmesebb a MH átszervezése a kilencvenes években.
FIGYELEM: AZ ÍRÁS CÉLZOTTAN KRITIKAI SZEMLÉLETTEL KÖZELÍTI MEG AZ MN, MAJD MH TEVÉKENYSÉGÉT ÉS ELJÁRÁSAIT A PÁNCÉLOSTEHCHNIKA SZEMSZÖGÉBŐL. ENNEK MEGFELELŐEN KELL ÉRTELMEZNI ANNAK INDULATOS, ÉLES HANGVÉTELÉT, A SZARKASZTIKUS ÉS FIGYELEMFELKELTŐ KIEGÉSZÍTÉSEKET.
1 - Az első tragédia – ’56
A T-54 hazai karrierje 1956
vérbefolytásának dicstelen erőszakjával kezdődött, ahol a felkelők kezére
jutott harckocsik egyikét a nyugatiak megvizsgálták. A harcokban bevetett 1130 harkocsi kisebb része már T-54 volt. A harckocsival felszerelt alakulatok
a rövid harcokban relatíve jelentős veszteségeket szenvedtek, ennek számos konstrukciós oka volt:
T-54 Budapesten. Az első harctéri veszteségek egyike imgur.com
- Az alkalmazott anyagok egy
része (gumik, festékek, a lőszertárolók kialakítása) tűzveszélyessé tették a járművet. A stabilizátorok megbízhtóságával
voltak gondok, érdekes módon a megbízhatósági problémák a késői változatokon
újra kritikussá váltak.
- A zsúfolt belső tér korlátozza a tűzgyorsaságot
(ami a városi harcokban különösen fontos) és a legénység menekülési esélyeit. A
forgó toronypadló hiánya a töltő
dolgát jelentősen megnehezítette, ráadásul ma már tévedésnek tűnik, hogy a
rádiót a töltőnek kellett kezelnie, nyugodtan kijelenthető, hogy a személyzet e
tagját rendkívül túlterhelte a harckocsi kialakítása.
- A legtöbb ember azt hiszi, hogy
minél modernebb egy harckocsi annál nehezebb a karbantartása, hiszen bonyolultabb a szerkezete. A valóságban azonban a
karbantarthatóságot a tervezési szempontok (pl mennyire könnyű a részelemekhez
hozzáférni) határozzák meg leginkább. Ebben a T-54/55
kimondottan rossz példa, a küzdőtérnél csak a motortér a zsúfoltabb és egy
motorcsere nagyságrendekkel tovább tart, mint egy Leopard harckocsin. Ugyan ez
igaz a tűzvezetés részelemeinek, vagy akár a lövegnek a karbantartására is. Ráadásul
ez nem javult a későbbi változatokon,
valójában a T-55AMV karbantartása idő- és költségigényesebb, mint egy
Leopard2A4-é. Egyszerű példa, hogy míg egy Patton harckocsin a lövegcseréhez elég volt a lövegpajzsot eltávolítani, addig a T-55 tornyából "kivarázsolni" a löveget komoly beavatkozás volt.
Ki kell emelni, hogy a szovjet veszteségeket nem csak e műszaki hibák és a forradalmárok lelkes harca okozta, hanem a teljesen elavult és ostoba hadvezetés, ahol olyan hibákat követtek el, amelyek már a világháború legelején is csak a szovjet haderőt jellemezték, de 1944-re már túlléptek rajta. 1956-ra úgy tűnik elfelejtették az olyan egyszerű tapasztalatokat, mint például, hogy városi harcban gyalogsági kíséret nélkül önjáró lövegeket nem lehet bevetni.
Kilőtt ISU-152 nehéz önjáró löveg, rendkívül amatőr módon használta
az amúgy igen félelmetes fegyvert a korabeli orosz hadvezetés. fszek.hu
Az esztelen mészárlásba (a sortüzeket és a kádári bosszút a nép
elfelejtette a kőbányait vedelve...) torkolló orosz intervenció nem csak a
hazai társadalunk fejlődését vetette vissza (lásd
a mai napig jellemző szolgalelkű, puhagerincű kollaboráns világszemléletet),
de a nemzeti érdekeket még a szocialista
táboron belül is extrém módon kiárusító és nivelláló államrend került
hatalomba. Ennek ellenére a kádári elitben sem bízott eléggé Moszkva. Emiatt az
újjászervezett Néphadsereg csak a ’60-as évek első
felétől kapta meg az első T-54-eseket, majd az évtized közepétől a T-55-ös
harckocsikat is. Olyan lassan érkeztek be az eszközök, hogy 1963-ban a hadrendbe tervezett
1747db harckocsiból valójában mindössze csak 363db volt rendszeresítve, ennek is a
többsége is ősrégi T-34-85 volt, tehát a hatvanas évek közepéig az MN gyakorlatilag csak a saját népe ellen bevethető második "ÁVH" illetve munkásőrség volt.
Még a hatvanas évek végén is a T-34-85 adta a Néphadsereg harckocsijainak nagyját. katpol
2 - A második felvonás - A T-55 üzemeltetésének részleges csődje Avagy: "Mit ér a jó honvéd, ha parancsoka töksőtét"
A harckocsi egységek szervezeti kérdései
Amikor a hatvanas évek végétől
fokozatosan megkezdődött a gyalogos lövészhadosztályok,
gépkocsizó lövészhadosztályokká szervezése a lövészezredek orosz mintára harckocsi
zászlóaljakat kaptak. E zászlóaljakban 1963-tól 22, 1964-től 31 darab harckocsi
tartozott elméletileg. Egy zászlóaljban 3 század volt 10-10 harckocsival és 1 parancsnoki járművel, a szovjet minta alapján. Mint a történelem később bebizonyította a 10 járműves századok teljesen életképtelen elgondolásnak bizonyultak. A nyugati és semleges államok haderőiben a harcjárműveket rendszerint 14-22 járműves századokba osztották, inkább kevesebb számú de erős egységet kialakítva ugyan annyi járműből.
Egy szovjet mintájú harckocsi század. A harckocsik száma túl kevés, a tapasztalatok alapján a több harckocsis (minimum 14-16) századok hatásosabbak, még akkor is ha úgy kevesebb századot lehetett feltölteni.
1967-től a gépkocsizó lövészhadosztályok egy-egy harckocsi
ezredet kaptak, ezekben elvileg 94 db (a valóságban ennél jóval kevesebb, 70-67) harckocsi volt. A Néphadsereg százezer fő körüli létszáma ekkor állt be,
ütőerejét 5 gépkocsizó lövészhadosztály és egy harckocsi hadosztály adta. Bár a
számok terén elmaradás volt a tervekhez képest, tehcnikilag a beérkező T-55 és T-55A
kielégitette az igényeket, mivel a néphadsereget főleg az elvult angol-francia
alapokon épülő harckocsikkal ellátott Ausztria és a főleg Shermanokkal
felszerelt Jugoszlávia, valamint a magyar nép elleni (újabb ’56 réme)
műveletekre tervezték.
A technikai állomány számára beérkező T-54/55 alapú
Csehszlovák VT-55, JBVT-55 (műszaki harcjárművek, utóbbi daruval felszerelve),
Szovjet-orosz ATSZ-59 (vontató), valamint a Kelet-Német BLG-60 hídrakó járművek
a haderő képességeit nagymértékben bővítették.
Ekkor 6 hadosztály képezte a haderő alapját: A 4., 7., 8., 9. és 15. gépkocsizó lövészhadosztályokban 1-1 harckocsi ezred volt, valamint 2 lövész-ezred. A harckocsi ezredekben elvileg 3 zászlóalj volt 3db egyenként 10 harckocsis századdal és 1 parancsnoki járművel a törzsben. A valóságban zászlóaljanként jó ha 22-25 harckocsi volt. A 11. harkocsi hadosztályban 1 gépesített lövészezred és 3db harckocsi ezred volt, ezek felépítése azonos volt a lövészhadosztályok hck. ezredével.
A Magyar Néphadsereg általános, sematikus felépítése a hatvanas évek elején (1963-68, hadrend, order of battle azaz orbat). Elmlletileg 760db T-54 harckocsival kellett volna rendelkeznie ekkor a honvédségnek, valójában a legtöbb még T-34-86 volt, és még ezekkel is csak töredékes volt a feltöltés. A képre kattintva teljes méretben megjelenik.
Érdemes megfigyelni az ú.n. Forrdalmi karhatalmi ezredet. Eredetileg három volt ezekből a sajátos egységekből, melyeket kimondottan a magyar nép elleni mészárlásra, nem háborúk megvívására tartottak. Fegyverzetük eleinte inkább a munkásőrségére hasonlított, és személyzetüket főleg "megbízható kommunista", volt nyilas verőlegény (ekkor már ÁVH-s tisztes) és ÁVH-s tiszt alkotta a megtévesztéssel beszervezett sorkatonák mellett. A hatvanas évek elejétől a kollaboránsokból 60000 fős tömegre duzzadt a munkárőrség vette átt a "hazaárulás" eme nemes feladatát és a hatvanas évek elejétől már csak a 37. ezred maradt meg Kalocsán, egészen a nyolcvanas évek végéig.
Összegezve a
Néphadsereg páncélosokkal megfelelően el volt látva, amennyiben a 24 zászlóaljat sikerült volna feltölteni az elegendő lett volna egy korlátozott védekező háború lefolytatására, illetve egy újabb forradalom esetén a nép leverésére. Természetesen utólag már megállapítható, hogy az akkori honvédség (különösen lánctalpas, erősebben páncélozott lövészpáncélosok hiányában)
alkalmatlan lett volna támadó műveletek végrehajtására, legfeljebb az orosz egységek mögötti 2. vagy 3. vonalbeli alakulatokat tudtunk volna reálisan kiadni, de
a Szovjet terv az volt, hogy a dunántúli megyéket és az ott állomásozó magyar csapatokat "beáldozzák", azokat élő golyófogónak használják,
és csak az után lépnek harcba a sokkal jobban felszerelt megszálló szovjet csapatok.
Pont mint ahogy a doni harcokban a Német csapatok jártak el. Slusszpoén, hogy az Osztrák-Magyar határt végigszórták volna atommal a szovjetek (hadosztályonként 4 atommmal terveztek) és az uralkodó szélirány miatt a sugárzás a dunántúli megyéinket írtotta volna ki. A Nácik' és a Komcsik' egyformák, számukra a Magyar csak erre jó.
Magyar T-54 rendeltetésének megfelelően: golyófogóként. MN páncéltörő lövészeten szétlőtt T-54. A Magyar csapatokat a VSZ élő golyófogónak akarta odavetni, az orosz csapatok előtt kellett volna elvérezniük felfogva a NATO/Jugó haderő tüzét és csak teljes megsemmisülésük után indult volna az igazi szovjet támadás. tank-net.com
Kiképzési év(tized)ek
A járművel felszerelt alakulatok széleskörű műveleti tudást gyakoroltak be – elvileg – köztük azonban jópár nem volt életbiztosítás. A víz alatti átkeléseknél gyakori volt a meghibásodás, és a katasztrófák száma csak azért maradt alacsony, mert idővel egyre kevesebb harckocsi vett részt az ilyen gyakorlatokon. A nem eléggé alapos kiképzés miatt rengeteg sérülés volt, különösen a töltők esetében kellett imátkozni, hogy a sorkatonaság végére is meglegyen minden végtagjuk. Számos esetben a katonák figyelmetlensége okozott katasztófát, szerencsére többnyire csak anyagi kárt eredményezve, például amikor a lőtér mellett haladó Ikaruszon kereszülhaladt a gyakorló 100mm-es lövedék, vagy a síneket sikeresen széttaposó eltévedt harckocsik. Minden idős harckocsizó tud mesélni több tucat hasonló esetet.
Víz alatti átkelés gyakorlat. A legveszélyesebb műveletek egyike.
A közös VSZ (jellemzően Szovjet-Magyar) gyakorlatok színvonala már jóval magasabb volt, gyakran szabályos kombinált hadműveleteket szimuláltak nagyléptékben. Ennek célja a tüzérségi, gyalogsági és harckocsizó csapatok, valamint a légierő harctevékenységeinek összehangolásának begyakorlása és kipróbálása volt. Az egyes fegyvernemek önálló műveletei rendben zajlottak általában, a magyar egységek már csak önérzeti okokból is jól felkészültek ezekre és jól telejsítettek. Ugyanakkor számos esetben megmutatkozott, hogy a teljesen impotens tiszti kar irreális elképzeléseiből és alklalmatlanságából fakadóan a valóságtól igencsak elrugaszkodott műveleti szokásrendszer ezer sebből vérzik. Legjellemzőbb ilyen jelenség a soktucat közül az volt, hogy az eredetileg "taxinak" szánt BTR (és PSZH) járművekkel a mezei parancsnokok már harcjárműként számoltak. A tartalékok (akár csak a rakétás járműveken hordozott fegyverek száma, akár a századokban lévő járművek száma) nem léteztek, ráadásul a (NATO-hoz képest) túlkomplikált, elaprózótt, avagy fragmentált hadrendi beosztás jelentősen megnehezítette a vezetést, logisztikát és a műveletek kivitelét.
Életképek a kor Szovjet-Magyar hadgyakorlatairól. A szemfülesek egy Csepel "Kecskét" is találhatnak, ami az egyetlen valóban terepjáró Csepel katonai teherautó volt (Jóval később a Csepel 566 már igazán jó terepjáró gép volt, de a téveszmékkel ellentétben a 344-es Csepzont még az MN is, csak "terepjárásra korlátozottan alkalmasnak tekinthető" jelzővel vette állományba eredetileg).
Forrás és további képek: http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2015/06/24/hadgyakorlat_127
Megközelítőleg
700 db T-55 és T-55A állt rendelkezésre a nyolcvanas évekre, ugynakkor a rendelkezésre állási mutatók igencsak ingadozóak voltak. Mint már említésre került különösen a korai csehszlovákiai és lengyelországi üzemekben készült járművek, illetve azok által termelt alktrészek bizonyultak telkesen megbízhtatlannak, a 70-es évek végére már rendszeresek voltak a fémtörések (akár a páncél is!), lánctalpak esetében pedig az állandó kopás miatti cserélés igényét becsülte igencsak alul a vezérkar.
Rétságon pihenő BTS. A T-55-ös ezredek műszaki csapatainak sok dolguk akadt a betegeskedő harckocsik miatt. kameraaltal.blog.hu
A karbantartó állomány is hasonlón divergens képességeket mutatott. A jobban motivált és képzettebb szerelőkkel rendelkező (jellemzően 1. lépcsős) alakulatoknál a járművek VSZ átlagát is meghaladó állapotban volt, ellenben a legkevésbé „dédelgetett” századokban igencsak sok volt a lerobbanás. Ennek egyik fő oka a jármű zsúfoltsága és nehéz karbantarthatósága. Mint erről már szó volt, a zsúfoltság miatt a járművet nehéz volt szerelni egyszerűsége ellenére. A motorok, futóművek állapota igencsak vegyes volt.
Az MN majd MH is szervetett éleslövészeteket, melyeken gyakorlatilag minden akkor rendelkezésre álló eszköz (gránátoktól a rakétákig) ki tudta lőni a T-55-t és közel sem csak a modernek, ezért azok hadrendben tartása már a nyolcvanas évek elején megkérdőjeleződött.
HA VALAKINEK MEGVAN AZ EREDETI VIDEÓ A LÖVÉSZETRŐL KÉREM KÜLDJE EL A LINKET! Régen fent volt youtubeon, de most már nem él az a link.
A fejlesztés egyik fő állomását jelentette, amikor a lövészcsapatok többségét ellátták PSZH-val. A PSZH terepjáró képességét, páncélzatát és a szállított katonák számát tekintve is elmaradt a kor követelményeitől már a tervezése időpontjában is. Ennek ellenére a jármű elegendő volt a T-55 alakulatok követésére a terepen és a katonák szállítására, mivel azt nem tervezék, hogy a jármű a harcokban részt vegyen, a lövészek gyalogosan harcoltak volna. Erre a célra a jármű tökéletesen megfelelne máig, ezért a PSZH-k roncstelepre küldése legalább akkora bűn volt, mint a T-55 tragédiája.
PSZH a Rába gyártmánya keveset tud, de cserében olcsó. Ezt figyelembe véve még jobb is, mint a hasonló harcértékű, de legalább méregdrága BTR-80. aw.my.com
A hetvenes évektől az
elsőlépcsős lövészalakulatok megkapták a BMP lövész páncélosokat és T-72-es harckocsikat. Ekkortól fokozatosan a gépkocsizó alakulatok gépesített lövészegségek lettek. A T-54-k, a legrégebbi T-55-k és a PSZH-k fokozatosan a második vonalbeli csapatokhoz (III. hadtest) kerültek, míg a nyugati határhoz közelebbi csapatoknál öszpontosították a T-55A-val és T-72-vel felszerelt egységeket. Így a T-55-ösök kelet felé "migráltak" a különböző laktanyákban diszlokált csapatok között.
A páncélos fegyvernemet érintő legnagyobb hazai fejlesztés a T-55AM kialakítása volt. 1984-től a gödöllői javítóműhelyben átalakított 144db T-55A (a források ennél nagyobb számokat is említenek, de rendszeresítésre ennyi került), amelyeken vegyesen alkalmaztak Csehszlovák AM2 és Szovjet AM elemeket (ezért nem hivatalosan T-55AMH és AM1 néven is említi a szakirodalom). A jármű az orosz BDD páncél mellé megkapta a Kladivo tűzvezető rendszert mely számára az adatokat a torony hátsó részén látható "oszlopban" elhelyezett szélsebesség mérő és lézerbesugárzás-érzékelő szolgáltatja, továbbá hőkiegyenlítő köpenyt és új lézertávmérőt szereltek fel. Spórolásként azonban új motort nem kaptak a járművek, ezért elégtelen mobilitásukra hivatkozva aluklértékelték a járművet teljes karrierje során.
T-55AM, elavult járműből potens harckocsi született Gödöllőn. Köszönet a makettinfo.hu csapatának munkájukért.
A modernizált
T-55AM járművekkel még több volt a gond mint az alap ötvenötösökkel. A
144db Kladivo tűzvezető rendszerű harckocsi
182 alkalommal vált teljesen működésképtelenné 1989 és 1993 között. Az ürméret alatti lőszereket nem a csapatok tárolták, ezért egy váratlan ellenséges támadás esetén igencsak bajban lettek volna páncélosaink.
Erről az előző részben bővebben volt szó.
Fontos kiemelni, hogy a néphadsereg sosem érte el a "kész" állapotot. Ennek okai nem csak az emberanyag mennyiségi (és minőségi) deficite vagy az eszközhiány volt, hanem hogy az irreálisan gyakori átszervezésekkel a hadvezetés gyakorlatilag a saját munkáját szabotálta. Cserében az MN kötelékében minden katona-rokon közpénzen hízlalt semmitevő és semmihez sem értő "tiszt" lehetett és így az MN-ben 2-3x annyi tiszt volt, mint amekkorát egy ekkora és ilyen szervezetű haderő igényelt volna. A legszomorúbb, hogy a folyamatos átszervezések során a haderő fragmentáltsága csak nőt. DE!
MN legendárium: Totálisan alkalmatlan tisztnél már csak Derbi/Pitralon arcszeszt vedelő alkoholista volt több az MN-ben a nyolcvanas évek legelején. pamacsespenge.blog.hu
Talán egyedül a RUBIN átszervezés jelentett kivételt, amikoris a haderőt a "modern" kor (ezen azért a 1970-es éveket kell érteni, nem az akkori világszinvonalat!) követelményeinek megfelelően önállóan bevethető dandár randszerű egységekbe szervezték át és ténylegesen törekedtek is arra, hogy az első vonalbeli dandároknál a műveletileg bevethetőséget megteremtsék. Rengeteg avitt, végletesen időszerűtlenné vált alakulatot ekkor töröltek, vagy legalábbis áthelyezték a 2. vonalbeli csapatokba, miközben bővültek a különleges rendeltetésű szakcsapatok. Ki kell emelni az önjáró tüzérség (2S1, ZsU-23-4) és a műszaki csapatok fejlesztését.
Önálló
alkalmazásra képes hadsereg létrehozására azonban nem került sor (ekkor már pénz sem volt elég).
A NÉPhadsereg nevében ugyanis az első tag jelölte azt, hogy mire tervezték: a nép szétlövésére egy új '56 esetén, akárcsak a munkásőrséget. Komplex hadműveletek végrehajtásához erős VSZ segítség kellett volna, a szovjet haderő támogatása szügségeltetett minden érdemi művelethez. Pl. a csapaterős rohamutász alakulatok, páncélozott járműveken működtetett aknavetők, század-közvetlen nehéz-szakaszok szinte vagy teljesen hiányoztak. Ezért az 1988-ra közel kialakultnak tekintett
haderő is alkalmatlan volt a rendszerváltás utáni igények kielégítésére.
3 - A tragédia: A rendszerváltoz(tat)ás pusztító hatása
Magyarország nagyszámú T-55 és
T-55AM harckocsival rendelkezett a rendszerváltáskor, amelyet a nemzetközi
egyezményekre hivatkozva szinte azonnal kivontak a hadrendből és megindult a
megsemmisítésük, illetve az áron alul történő exportálásuk, utóbbi jelentős
anyagi kárt is okozott a honvédelmi költségvetésben.
Honvédségi roncstelep, milliárdok lerohasztása. szellemvarosok.blog.hu
A honvédség
1417db harckocsival rendelkezett, többsége Csehszlovák és Lengyel gyártmány.
- Ebből 582db volt végletesen elavult és "leélt" T-34 és T-54/T-55. Kivonásuk kívánatos volt az alacsony harcértékhez képest magas fentartási költségek miatt.
- 553db újabb T-55 és T-55A volt a hadrendben, ezek állapota rendkívül vegyes volt, többségükkel a legnagyobb probléma a járművek korából adódó megnövekedett karbantartás-igény volt, amelyet az MH nem tudott 1989 utáni csökkentett költségvetéséből kikazdálkodni. Különösen a motorok és a stabilizátorok voltak "megkopottak".
- Korszerűnek a 138db T-72M és 144db T-55AM volt tekinthető (jóindulattal) 1990-1995 időszakában, amelyhez még 100db leszuperált Fehérorosz T-72M érkezett be. Bár a T-72M tulajdonképpen egy exportra szánt, lebutított T-72A amely tűzvezetés és védettség terén is jelentősen elmaradt a T-72B adottságaitól mégis minimálisan kielégítette a kor követelményeit, akárcsak a T-55AM (részletes bemutatás).
Bár mindkét jármű elegendő harcértéket jelentett fontos kiemelni, hogy a meghibásodások iszonyatosan gyakoriak mindkét járműnél, a T-72M automatatöltőjénél már csak a T-72 tűzvezető számítógépe és a T-55AM Klavido rendszere volt megbízhatatlanabb eszköz. A rendelkezésre állás alacsony foka és a rendszeres javítások költségessége szügségessé tett egy alapos felújítást.
Kalocsai harckocsik "állagmegóvó" raktározás alatt. Egy újabb szép eufémizmus, a zárolt készletek többsége pár év alatt használhatatlanná rohadt a nem megfelelően betartott konzerválási előírások miatt. Ez nem magyar sajátosság, még az Orosz és Német "raktári" készletek is teljesen szétrohadt, ócskavassá züllöt járműveket jelentenek. makettinfo.hu
A CFE egyezmény ekkor lépett életbe, amelynek célja a hidegháborús tömeghaderegek létszámának csökkentése volt európában, hogy tartós legyen az akkori békés időszak. E szerint hazánk hadereje 835 db harckocsival, 29 db önjáró hídvetővel, 1700 db csapatszállító páncélossal, 840 db tüzérségi eszközzel, 180 db harci repülőgéppel, 108 db harci helikopterrel és 100 000 fős létszámmal rendelkezhet, a leépítést 1993-ig kellett végrehajtani.
Mi lett volna a logikus lépés? A T-72M1 járművek és a legjobb állapotú T-55AM-k felújítása, amely körülbelül két zászlóalj rendszerben tartására lenne elég, a T-72M és kevébé jó állapotú T-55AM-k lekonzerválása vagy átalakítása egyébb különleges rendeltetésű járművé (ide értve a civil célú járműveket is).
Mi történt? Reform. Ezen azt kell érteni, hogy a felújított harckocsikat durván túlszámlázva feldarabolták, ingyen elajándékozták, vagy jobb esetben hulladékáron eladták őket. Egyébként a T-55AM-k egy részét megvásárló Csehország később a mi harckocsiainkon 3-4x áron adott túl, többek között Angolába is kerültek T-55AM-k 7db ex-magyar BMP-1 társaságában, a Cseh ipar nem kicsit keresett az üzleten. Gyakorlatilag hulladékvas ár alatt vették meg, aztán darabját 200 ezer dolláros áron adták el (kb 85 millió Ft mai áron) a teljesen működőképes AM-eket és BMP-ket. Vajh a hűtlen kezelés vádja megállna-e a T-55 leszerelés kapcsán? Sajnos nem hiszem, hogy valaha is indul-e eljárás a kérdésben.
BMP Angollában. Számos ex-Magyar harcjármű és eszköz került a 3. világba, mivel ez Cseh és Lengyel cégeken kereztül történt a magyar államnak semmi haszna nem volt az üzletből...
(Gondoltam egy szóra: K-val kezdődik és upció-ra végződik.) weaponsandwarfare.com
Miután elértük a 853db-os előírást abba lehetett volna hagyni a megsemmisítést, de
a refom felpörgött. A maradék járműveket lőtéri célként használták vagy feldarabolták. Jelenleg csak használhatatlanná rohadt példányok rozsdásodnak a katonai roncstelepeinken, a lőtereken. A járműveknél (BMP, T-55, T-72, stb) a "felesleget" eladás helyett
kiadták egy hazai cégnek "inkurrencia kezelés"-re. Ez az eufémizmus azt takarja, hogy a vasakat egyszerűen széttrancsírozták és többnyire még a használható és nemzetközi piacon könnyen eladható alkatrészek kiszerelését sem végezték el. A honvédség megsemmisítésében és a harcjárművek "lemészárlásában" a gödöllői üzem járt élen. Nem tudom én tudnék-e még tükörbe nézni...
Feltrancsírozásra váró T-55 és T-55AM harckocsik. forrás és továbbiak:forum.index.hu/Article/showArticle?t=9010902, makettinfo.hu
A honvédség páncélos (harckocsizó, gépesített gy. és tüzér) fegyvernemét gyakorlatilag szétverték, megszűntették. A lövészpáncélos alakulatok megszűntek, harckocsi csak hírmondóban maradt, a PSZH-k mentek a darálóba szinte a teljes tüzérséggel együtt. De legalább lett Mistral, aminek az értékét nehezen lehet minősíteni a jóízlés határain belül.
Mi maradt? Két vérszegény ezrednek jóindulattal elfogadható dandárocska, az egyikükben egy harkocsi"zászlóalj"... A zászlóalj kifejezés durva túlzás, mivel az egyetlen NATO harckocsiszázadnak megfelelő 15db harckocsiból áll. Eközben
a 2018-as honvédségi költségvetés tervezetéből 2,7 milliárd forint megy majd "alapítványok", "sport" és "nonprofit" támogatásra. Tank helyett jó a stadijjon. Szó szerint. Nálunk honvédelmi tétel a Magyar Futball Akadémia
Alapítvány támogatása.
4 - Mi lett volna a jó megoldás?
A következőkben azt
próbálom körbejárni, hogy a harckocsi ilyen drasztikus eliminálása a honvédség
kötelékéből racionális döntés volt-e vagy elhibázott, kapkodás. Mindkét
vélemény mögött állnak racionális érvek. Mivel „utólag könnyű okosnak lenni” a
cikkben igyekszem az 1995-96 környékén is elérhető adatokra támaszkodni jelen
írásban.
A honvédség egyik legpotensebb harcjárműve a
T-55AM harckocsik volt a rendszerváltáskor, a T-72M1 mellett. Harcértéke közelíti a T-72 mutatóit, számos magyarországon akkor gyártás alatt álló eleme volt, ráadásul a leszerelésre kerültő többi T-55 változat alkatrészeivel üzemben tartásik tartósan biztosítható lett volna.
A T-55AM potens harcjármű. makettinfo
A T-55 széria széleskörűen
elterjedt, mivel egyszerű, robosztus és olcsó technika. Ugyanakkor nyugati
megfelelőivel ellentétben pocsék fedélzeti körülményekkel rendelkezik és relatíve
lassú, mivel meglehetősen kevés lóerő jutott minden tonnára, csupán 2/3-a a Leopard
1 hasonló értékének. A zsúfolt belső tér
rossz hatással volt a tűzgyorsaságra, a legénység harckészségének
fenntartására, továbbá a legalacsonyabb katonák közül lehetett csak
harckocsizókat kiképezni. A T-55 kivonását annak elavultságával indokolni
lehet, ugyanakkor fontos kiemelni a potenciális ellenfelei is rendkívül elavultak:
Ugyanakkor számos példa van a
kérdés megoldására modern turbófeltöltős diesel motorok beépítésével (pl:
Merida, M-55S …), jelen esetben a cél 670 lóerő feletti motor beépítése
lehetett volna, a jármű átépítése nélkül.
Öreg ágyú?
A 100 mm űrméretű D-10T löveg alapvetőenelavult volt 1990-ben, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy megbízható eszköz,amihez olcsó a lőszer. Azonban Kárpát-medencei szinten téves elképzelés, hogy
mára elégtelen lenne a tűzereje. A 100mm-es ágyú a T-72M1 harckocsikat nagy
távolságból is képes megsemmisíteni a román TR-85 harckocsikhoz is
rendszeresített
M309 APFSDS-T lőszerrel
és 9M117M1 rakétával, sőt még
modernebb MBT típusokat is képes kilőni (a korai M1 kinetikus védettsége 400mm
volt). Mivel a potenciális ellenfelek is a T-55 és T-72M1 védettsége között
helyezkednek el a 100mm-es ágyú az említett munícióval elegendő lenne a
harckocsi önvédelmére, valamit a gépesített gyalogság tűztámogatására. Tehát
egyfajta második vonalbeli harckocsiként
ma
is kielégítő a jármű tűzereje, mint ahogy jó pár ország gyakorlata is
mutatja.
Tűzvezetés, de mivel?
A T-55 és T-55A elavult tűzvezető
rendszere azonban oly mértékben csökkenti az első lövés találati valószínűségét
amely az 1991 utáni harcmezőkön már megengedhetetlen, így csak a korszerűsített T-55AM járművek esetében reális a hadrendben
tartás gondolata. Az 582 db korszerűtlen T-34 és T-55 és T-55A harckocsik
kivonása és megsemmisítése tehát racionális döntés volt.
A T-55AM egy modernizált T-55A típusú harckocsi, amelyet szovjet
dokumentáció alapján, de idehaza, a Gödöllői Gépgyárban újítottak meg. Alegjelentősebb megújítást a cseh "Kladivo" tűzvezető rendszerbeépítése jelentette (a szovjetek a saját "Volna" rendszerüket
építették be). A 144 jármű hőkiegyenlítő
köpenyt, lézertávmérőt és elektronikus tűzvezető számítógépet kapott, mely
számára az adatokat a torony hátsó részén látható "oszlopban" elhelyezett
szélsebesség mérő és lézerbesugárzás-érzékelő szolgáltatja.
A Csehszlovák Klavido (kalapács) képeken: Pontos, de komplex és megbízhatatlan rendszer. kotsch88
A Kladivó jelentősen fokozta a jármű tűzpontosságát és minimálisan szinten
megfelel a korszerű tűzvezető rendszerekkel szemben támasztott követelményeknek.
Ugyanakkor az üzemeltetés során a rendszer megbízhatóságát nagymértékben növelő
kritikus korszerűsítések váltak szükségessé. A 80-as évek cseh iparára jellemző
technikai szinten készült elektronika rendkívül gyakran hibásodik meg,
digitális számítógépre cserélendő. A TS2BJ2 irányzótávcső szintén elavult,
éjszakai használatra is alkalmas fényerősítős eszközzel kiváltandó, ugyanakkor
termografikus elektrooptikai rendszer beépítése akkora költséggel járna, amely
már nem lenne rentábilis az elavult jármű esetében. A felsorolt, hazai ipari
bázison, kevés importtal (számítógép főegységek, optika) megbízható, a kor
igényeinek alapvetően megfelelő harckocsit eredményezne tűzerő szempontjából.
Kopott, rozsdás pajzs…
A T-54/55 páncélzata kiálló volt
a hidegháború első felében, mára azonban elavult, különösen a kumulatív
páncéltörő töltetű rakéták és gránátokkal szemben védtelen még frontálisan is. A
harckocsi védelmét azonban számos ország sokféle különböző módon tudta
sikeresen fokozni. A kiegészítő páncélzatok (T-55AM, TR-85, Al-Zarrar) mellett
robbanó reaktív páncélok (T-55AMV) és nemrobbanó rekatív páncélok (T-55 Enigma)
megoldásai is szóba jöhetnek.
A rendszerváltás pillanatában
meglévő 144db T-55AM megkapta a Csehszlovák járműveken is használt „brezsnyev
szemoldöke” becenevű
BDD típusú reaktívpáncélzatot. Ez 30(teknő) – 60 (torony) mm vastag keményített acél mögött Poliuretánba
ágyazott 5mm-es acéllemezeket jelent, amelyek a lövedék okozta lökéshullám
hatására elmozdulnak, a lapok és a PUR mozgási energiája roncsolva a kumulatív sugarat, kibillentve a
kinetikus lőszereket. A NII Stali (gyártó) állítása szerint a 2 tonnányi
pótpáncél a kinetikus lőszerek ellen 120mm a kumulatív fegyverek ellen
200-250mm extra védelmet biztosított, azaz közel duplájára emelte a frontális
védettséget. Ezzel a harckocsi védetté válik előről a 100 és 115 miliméteres
APDS és HEAT lövedékekkel szemben (1990-ben elterjedt lőszerek!).
BDD páncél metszet, forrás:
forum.warthunder.com/index.php?/topic/352004-ussr-t-55am-for-903/
Másik lehetséges megoldást az
iraki hadi ipar példája mutatja, A T-55 „enigma” hackocsikon hasznlt Haji néven ismert konverzióban a helyi
gyárak egy rendkívül nyers, kezdetleges nemrobbanó-reaktív
páncélzatot készítettek a járműre, amelynek működési elve hasonló a korai
angol Dorchester páncélzathoz. A két fém lemez közé préselt elasztomer „gumi”
elpárolog a löveték becsapódásakor és szétfeszíti a fémlemezeket, amely az ERA páncélokhoz
hasonlóan roncsolják azt. Az eredményes védelemhez legalább 3-6 rétegen kell
áthaladnia a kumulatív sugárnak, ezzel a rendszer akár 90%-al is csökkentheti a
1. és 2. generációs HEAT eszközök hatásosságát. Az „Haji” páncél bár
meglehetősen kezdetleges minőséggel készült jól mutatja hatásosságát, hogy az
első öbölháborúban képes volt kivédeni 3 MILAN rakéta telitatálatát, pedig a
rakéta a T-72M1 frontális kilövésére is alkalmas.
A Haji páncél blokkjai: olcsó mégis elfogadható védelmet adó megoldás. below the turret ring
Ez a NERA páncélzat hasonló
tömegnövekedéssel jár, mint a BDD páncélzat és bár kinetikus védelmi képessége
gyengébb annál, ugyanakkor a viszonylag korszerű páncéltörő rakéták ellen is
hatásos védelmet jelent. Fő előnye, hogy semmilyen különleges (1990
Magyarországán rendelkezésre nem álló) gyártási technológiát nem igényel.
Emellett szóbajöhet még különböző
laminált (HHS + kerámiák) és ERA páncélzatok felszerelése is, azonban a meglévő
járművekbe sem került hazánkban ERA robbanó töltet, kerámiák terén pedig nem
volt akkor tapasztalata a hazai vegyiparnak, ezért ezen lehetőségektől
eltekintek.
Döcög és pöfög…
A T-55AM változat legjelentősebb problémája a
tömegnövekedés miatt lecsökkent fajlagos teljesítmény. Az eredetileg 36 tonnás
jármű a beépített rendszerek, elemek és pótpáncélzat miatt 41500kg-ra hízott, a
magyar járművek erőforrása így kínosan
elégtelen lett. Ez a hiányosság modern harctereken nem csak a lecsökkent
mobilitás miatt megengedhetetlen, hanem a túlterhelésből fakadó üzembiztonság-csökkenés miatt sem. A V-55
581Le (433kW) motort a legtöbb felújítási programban erősebb alternatívára
cserélték, jellemzően a 620 (V-55U) és 800 lóerőt (V46-6b) közé esnek, de a 900
LE-t közelítő (5TDFM) kivitelek is léteznek.
Csak harckocsi?
A sorozat előző részében
bemutatott számtalan T-55-alapra épülő harcjármű mintájára a hazai ipar is
létre tudott volna hozni olyan egységeket, amelyek a honvédség képességeit a
korszerű harcmezőkön (ide értve az asszietrikus hadviselést) jelentősen emelték
volna. Csak példaként emelhetjük ki a következő megoldásokat (
részletesen a 2.részben):
Korszerű, védett
csapatszállító
páncélosok kialakítása a teknő BDD pótpáncéljának megtartásával. Ez nem csak a
páncélos alakulatok támogatását, aszimmetrikus harcokban konvolykísérést és
felderítést tudnánk elvégezni, de a honvédségben jelenleg szinte teljesen
hiányzó csapaterős utászegységek (jelenleg ezt a beépített fegyverrel nem
rendelkező papírpáncélzatú BTR-80 MPAEJ látja el, ami életképtelen elképzelés).
Ehhez ideális mintapélda a szerb VUI-55, valamint az izraeli hadsereg minden
hasonló járműve.
VIU-55 utászpáncélos
Achzarit izraeli gyalogsági harcjármű, védettsége nagyobb, mint a T-72-é.
Egyébként az elmúlt évizedek
harcai utólag bizonyították, hogy a „könnyű” haderő elmélete zsákutca és minden
komoly harci tapasztalattal rendelkező nemzet ma komoly páncélzatú
csapatszállító- és gyalogsági harcjárműveket fejleszt (a Namer-től a T-15ig),
erre a T-55 teknő ideális alap.
Emellett műszakimentő járművek
létrehozása is ideális lett volna, erre az etalont a WZT-2 jelenti, amely a
Lengyel haderőben ma is nagyszámban szolgál. Továbbá aknamentesítő, aknavető-hordozó
és páncéltörő-rakétahordozó is készülhet ezzel nagyban egyező kivitelben.
WZT-2, korának legjobb műszaki páncélosa máig hadrendben van, jó kiindulási alap
Az 1990-es évek realitásait és
anyagi lehetőségeit figyelembe véve három lehetőség lett volna a T-55AM széria
rendszerben tartására:
1. „Olcsó”: A legjobb állapotú, egy bő századnyi T-55AM esetén a
Klavido cseréje korszerű tűzvezérlő rendszerre, új (450kW tartományba eső) diesel
motorok beépítése, a BDD páncélzat megtartása mellett korszerű, lézerek elen
alkalmazható ködgránátvetők beépítése. Új APFSDS lőszerek beszerzése. A többi
harckocsi kivonása. Anyagi megfontolások alapján a BDD pótpáncélzatos járművek
változtatás nélkül is minimálisan megfelelnek a követelményeknek.
2. „Közepes”: Relista kivitel, a T-55AM-k első változat szerinti
átépítése, a többi járműből pedig további eszközök létrehozása. Leginkább 1-2 századnyi Lövészpáncélos és az
ezek műszaki ellátását (akadályelhárító-utász, műszakientő) járművek
elkészítése lett volna elérhető cél. Célszerűen 31 harckocsi + 30-40
lövészpáncélos + 20-30 utászjármű lett volna a hazai ipar által előállítható
állomány. E változatot részletesebben is kifejtem:
A felújított 35db T-55AM 40 lövészpáncélos
(jelölése: IFV, az Acrhanint
mintájára) és 32 utász műszaki- és csapatszállító páncélos (jelölése: CEV, a VIU-55 mintájára) adná az
átalakítandó járművek nagyját. Emellett kisebb számban készülne a 7db Akadályelhárító-Műszakiharcjármű
(jelölése: AEV) és a 15db korszerű
műszakimentő jármű (jelölése ARV, a
WZT-2 mintjájára). Ez 130 T-55 alváz újrahasznosítását jelentené. Egy modern
dandár így épülne fel a járművekből (az akkor szokásos MN-örökségből származó
szervezeti felosztást minimálisan modernizálva NATO elvek szerint):
A T-55AM felújítással létrehozható páncélos dandár. A dandár harcértéke nagyobb lenne mint a jelenlegi teljes honvédségé, a kor kötségvetési számaiba mégis belefért volna. A T-55AM alapú járműveket piros aláhúzással jelöltem.
3. „Drágább”: A 2. változat járműállományával azonos „flotta”,
azonban egyszerű, a Haji-hoz hasonlatos (nem)robbanó-reaktív páncélzat kerülne
a BDD páncél helyére, valamint új thermooptikák beépítése növelné a
hadrafoghatóságot. Esetlegesen a 100mm-es lövegek korszerűbb (105mm-es vagy
120mm-es) fegyverekre cserélése is szóba jöhetett volna.
Tehát mit kaphattunk volna egy
racionális, a hazai iparra építő felújítási programmal?
Egy a mai T-72M1 harcjárművek harcértékét közelítő, esetleg exportképes
felújítási csomagot, amely több, eltérő specializált járművel és egy alapvető
követelményeknek megfelelő harckocsival látta volna el a Honvédséget.
A hazai kivitelezés a meglévő
szellemi kapacitás kihasználását, megóvását elősegítette volna. Megvalósítható
lett volna a rendszeresített eszközök fejlesztési/felújítási terveinek
kidolgozása, a korszerűsítéshez szükséges technológiák elkészítése. Ezáltal a rendszerváltás
utáni sokk-krízisben agonizáló hazai ipar megújulási folyamatát is
felgyorsította volna. Az 1990-es állapotokat figyelembe véve az akkori Rába, a
TVK, a DÚV-i vasmű az átalakítások ipari fedezetét többszörös
kapacitás-tartalékkal biztosította volna.
Mi lett helyette? Az eszetlen
pazarlás lexikonba illő mintapéldája. A felújított harckocsik bedarabolásánál
nehéz értelmetlenebb megoldást elképzelni.
____________________________________________________________________
Epilógus:
A T-55 Hazai pályafutása csúfos, dicstelen és kor****ióval terhelt véget ért. Ma már nincs is értelme harckocsizó fegyvernemről beszélni a Honvédség kapcsán. 15 harckocsit értelmetlen hadrendben tartani, még az is többet érne ha kivonnák őket és a felszabaduló költségkeretből páncéltörő rakéták kerülnének a hardrendbe.
A
T-55 nemzetközi pályafutása azonban még koránt sem ért véget. A világ számos országában nem csak hogy használják, hanem felújítják és jelentősen bővítik képességeit. A jármű
reneszánszát éli, hiszen
számos új változata eléri a T-72A harcértékét, sőt meg is haladja azt. Továbbá elmúlt 50 évben alíg volt jelentős háború vagy konfliktus amiben a T-54/T-55 nem játszott jelentős szerepet és
előre láthatólag ez jó ideig így is marad.
______________________________
Források:
Zaloga, S. (2004): T-54 and T-55 Main Battle Tanks 1944-2004 - New Vanguard, p. 48. ISBN: 9781841767925.
Miller, D. (2002): The Great Book of Tanks - Salamander Books p: 341. ISBN: 184065-4759.
Kenneth, P. M. (2002): Arabs at War: Military Effectiveness, 1948-91. – Lincoln p. 706. ISBN 0803287836.
Scholtz, L. (2012): The Lessons of the Border War - Scientia Militaria vol 40, no 3, pp.318-353.
Foss, C. F. (ed.) (1989): Jane's Armour and Artillery 1988-89. - Jane’s Information Group ISBN 10: 0867206209
Short, Neil (2006): Tank turret fortifications – Crowood Ltd. ISBN:9781847973672
baodatviet.vn
globalsecurity.org
http://szantomihaly.gportal.hu/gindex.php?pg=17381549&nid=2891271
http://epa.oszk.hu/02700/02735/00034/pdf/EPA02735_katonai_logisztika_2000_3.pdf
http://epa.oszk.hu/02700/02735/00015/pdf/EPA02735_katonai_logisztika_1996_3_094-108.pdf
http://tanki-tut.ru/ussr-russia/t-54/
http://www.ma.hu/tart/rcikk/b/0/135551/1
http://www.ma.hu/tart/rcikk/h/0/135656/1
http://www.ferfihang.hu/2016/03/25/velemenyutkoztetes-a-sorkatonasag-ujboli-bevezeteserol/
http://borhirek.blog.hu/2007/06/15/sor_bor_palinka_tisztaszesz_pitralon_200_0615
[Az ábrák és képek illusztrációként szerepelnek, azok részletes magyarázata a forrásokban linkelt oldalakon angol illetve német nyelven részletesebben is olvashatóak. Az idézett esetek egy része a korabeli hangulat lefestését célozzák, ezért az akkor elterjedt, de a mai tudás alapján részben tulzónak tekinthető állításokat és történeteket eredeti formájában közöljük]
